Prosztata műtét és inkontinencia

     A prosztata elváltozásai a leggyakoribb férfiakat érintő betegségek közé tartoznak. Jóindulatú megnagyobbodást észlelnek 20%-ban a 40 évesek, 50%-ban az 50-60 éves férfiak között, és a korral ez még tovább növekszik. A prosztata rosszindulatú elváltozása ettől lényegesen különbözik. Az 50 éveseknél 10%-ra teszik előfordulását, de tünetek ennél sokkal ritkábban jelentkeznek. A 70 évesnél idősebb korban meghalt emberek boncolási leletében közel 80%-ban szerepel prosztata tumor, ami nem okozott tüneteket, és nincs köze az elhalálozáshoz. Nem véletlen, hogy ma többek között a tumorsejtek tipizálásával igyekeznek elkülöníteni az agresszív, áttéteket képező formát, az ugyancsak rosszindulatú sejteket tartalmazó, de áttétet egyáltalán nem, vagy kis valószínűséggel képző tumoroktól. Sajnálatos, hogy ma még nincs teljesen biztos módszer a két forma elkülönítésére, így a prognózis biztonságos megállapítására.

     Bármilyen okból történő prosztata megnagyobbodás tünetei – az erős tok miatt – a húgycső összenyomása, szűkülete miatt jelentkeznek. 

      A beszűkített húgycső esetén nehezebben indul meg az ürítés, emellett csökken a kiáramlás sebessége, és gyakori az utólagos csepegés. A folyamat idővel elégtelen, gyakori ürítést, és a hólyag extrém kitágulását okozza, ami az izmos hólyagfal és a záróizmok gyengülése, elvékonyodása miatt úgynevezett túlfolyásos inkontinenciát eredményez. Ilyenkor a vizelet telt hólyagból a további termelődésének ütemében folyamatosan elcsorog.

         Fontos tudni, hogy a későn végzett beavatkozások csak a húgycső összenyomását, szűkületét szüntetik meg, az addig kialakult hólyagműködési zavarokat már nem. Emiatt is szükséges a minél korábbi ellátása férfiaknál az ürítési zavaroknak. Itt kell megemlíteni, hogy a gyógyszeres terápia nincs hatással a megnagyobbodásra, csak a tüneteket enyhíti, ideig-óráig.

      Egészen másfajta inkontinencia alakul ki a prosztatán végzett műtétek után. Műtétet gyakorlatilag két okból végeznek: jóindulatú megnagyobbodás – hyperplasia – és tumor miatt, ami legtöbbször un. adenocarcinoma, tehát rosszindulatú.

      Az előbbi esetben a húgycső összenyomásának megszüntetése a cél. Ilyenkor többféle eljárás lehetséges a prosztata részleges, vagy teljes eltávolítására. A választás az orvos alapos mérlegelésén, és a beteg hozzáállásán múlik.

Az ilyen műtétek után kis számban, 5-7%-ban figyelnek meg inkontinenciát, ami döntően az un. stressz inkontinencia.

      A rosszindulatú danatok műtétének következménye a daganat kiterjedésén múlik. A terjedés leggyakrabban a hólyag felé történik, és a daganatot teljesen, radikálisan kell eltávolítani (különben nincs értelme az operációnak). Amennyiben a kiterjedés már a hólyag belső záróizmát is érinti, úgy a következmények az inkontinencia szempontjából igen súlyosak. Ekkor 95%-ban írnak le vizeletvesztést. Ennek jellemzője, hogy éjszaka, vagy fekvéskor vízszintes helyzetben nincs vesztés, felkelés után a külső záróizom (medencefenék) zárásának segítségével a beteg szárazon eléri az illemhelyet, ekkor jó sugárban hiánytalanul kiüríti a hólyagját. Azonban függőléges helyzetben, üléskor kevésbé mint álló helyzetben, folyamatosan csorog a vizelet, ami sajnos végleges. További jellemző, hogy a tünetek, ha nem azonnal, akkor pár hét, esetleg hónap múlva alakulnak ki. Az állapoton – bár sokan ajánlják – nem segít a medencefenék tornával megerősítése. A vázizmok, legyenek bármilyen erősek is, tudatos folyamatos feszítésére nincs lehetőség, így ez a kezelés hatástalan.

      Egészen elfogadhatatlan, hogy az ilyen problémával hozzám került betegek arról számolnak be, hogy ők a műtét előtt ilyen felvilágosítást nem kaptak. (Lehetséges, hogy a többiek igen…)

      Az áttétes prosztata tumorok elfogadott kezelése kemoterápia, és besugárzás. Ez közvetlenül ritkán okoz inkontinenciát. A választás bonyolult feladat, ami az un. oncoteamek felada

Dr.Szabados Péter