A teljes hólyagfal közvetlen elektroterápiája

Talán meglepő, de a hólyag közvetlen elektroterápiája – latinul intravesicalis electrotherápia – már több, mint 60 éves múltra tekint vissza. A kezelést a legsúlyosabb inkontinencia típus, az ún. neurogén hólyag kezelésére fejlesztette ki Dr. Katona Ferenc professzor.

A neurogén hólyag, ami idegi érintettség miatti működészavart jelent ( helytelenül hólyagbénulásnak is nevezik)  sokfajta tünetet okoz. Ez volt az oka, hogy Katona professzor idegsebészként a felnőttek mellett a megoperált, nyitott gerinccel született csecsemők gyógyítására is kifejlesztette a hólyagon belüli elektromos kezelést. A módszer a nemzetközi szakirodalomban IVES (intravesical electric stimulation) néven található meg.

Fontos, de sokak számára ismeretlen tény, hogy minden inkontinencia alapja döntően beidegzési zavar,  és emiatt megzavart működés következménye, emiatt nehéz a sikeres kezelésük.

A probléma lényege, hogy a hólyag működését automata, vagy vegetatív idegrendszer szabályozza. Elsősorban úgynevezett paraszimpatikus beidegzésű simaizmos  szerv, ennek közvetlen tudatos működtetésére nincs lehetőség (nem lehet “tornásztatni”). Közvetett szabályozásának megtanulása pedig éveket vesz igénybe, és az egyéni változatok számosak, sokszor előnytelenek. Nem véletlen, hogy az egy éves korában mintegy 200 izmot rendkívül bonyolult összahangban szabályozni képes gyermek járni, akár futni is tud, de még 5 éves korában is bepisilhet nappal, éjszaka pedig még sokkal később is, pedig teljesen egészséges. A simaizmos hólyag reflexes működtetése, ingerlése csak speciális elektromos hullámformával lehetséges, amelyet a kellő hatás eléréséhez ingercsomagok formájában kell alkalmazni. A csomagok szerkezetét, hosszát és egyéb paramétereit a kezelendő hólyag állapotához szükséges igazítani, amit urodinámiás vizsgálattal lehet csak megismerni. A hólyagon belüli elektroterápia során közvetlenül nem az izmaihoz, hanem a hólyag falában elhelyezkedő érző apparátushoz – mechanoreceptorokhoz – vezetjük az ingereket, így váltjuk ki a hólyagizomzat normális – fiziológiás -működését, és ezalatt a szabályozó felsőbb központok informálását. Ugyanez a folyamat zajlik le a hólyag naponta többszöri feltelődésekor, csak kezeléskor az ingerek erősebbek. Az eljárás azonos a hólyagkontroll kialakulásakor történtekhez, hiszen egy átlagos újszülöttnek, illetve csecseneknek is napi 8-10-szer feltelik, feszül és összehúzódással kiürül a hólyagja, miközben ingerek érik el a felső központokat. Ez az “ingerterápia” az alapja annak, hogy a kontroll kialakulhasson. Kezeléskor a különböző működészavarokban mindig egyéni ingerformát kell alkalmazni a kellő hatás eléréséhez. Nem elhanyagolható, hogy a kezelés teljesen fájdalommentes, csecsemőknél is használjuk.

A megfelelően megválasztott ingerforma alkalmazása nem egyszerűen erősíti a hólyagfalat  és annak záróizmait – legtöbbször nem is erre van szükség – hanem rendezi azok működését. Ez azonban általában önmagában nem elégséges, hiszen az inkontinencia egy idő után megváltoztatja az egyéni toalettet, az ürítési szokásokat is. Ezek az inkontinencia fennállása alatt rögzülnek, és tovább fokozzák a nehézségeket. Ezért ugyanilyen fontos része a terápiának az ürítés és a hozzá csatlakozó szokások rendezése. Erre a kezelés szintén lehetőséget nyújt, hiszen az ingerek normális működést váltanak ki, amit a páciens tudatosít és próbálja kontrollálni is azokat. Ez a felállás a külső záróizom tréningjét is lehetővé teszi, és a próbálkozások eredménye a páciensnek szemmel kontrollálható

Mindez más terápiával nem érhető el, még a legmodernebb elektronikus visszacsatolások (feedback) esetén sem. Ilyenkor ugyanis a gátizmokra, vagy annak környékén lévő izmokra helyezett elektródákkal kiváltott összehúzódásokról adhatnak információt, a hólyag működését és annak hatékonyságát már nem tudják jelezni. Igen fontos különbség az is, hogy más elektroterápia során nem cél a normál működés – hólyag feszülés, összehúzódás, ennek agyi leképzése – kiváltása, csak a külső záróizmok működésének erősítése lehetséges.

Érdemes tudni, hogy a kezelés eredményét az inkontinencia típusa nagyban befolyásolja. A viszonylag “egyszerű”  stressz inkontinencia (hirtelen hasüregi nyomásemelkedést kísérő, általában kisebb mennyiségű inger nélküli vizeletvesztés) viszonylag gyorsan rendbe hozható ezzel az elektroterápiával, sőt a nem kellő eredménnyel járó műtétek, vagy lézeres kezelés után is alkalmazható. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy igen ritkák az egyszerű esetek, főleg ha az inkontinencia már több éve fennáll. Az ilyenkor meglévő neurogén és pszichés komponensek miatt a kezelés általában hosszabb ideig tart, és nagyban függ a páciens elszántságától és együttműködésétől.

Férfiak daganat miatti kényszerűen radikálisan végzett prosztata eltávolítása után a kezelési lehetőség leginkább a műtét kiterjedésén, vagyis a metszéslap magasságán múlik.

Az egyik legfontosabb tény, hogy az inkontinencia nem önálló betegség, hanem valamilyen testi, esetleg lelki állapotnak a tünete, és emiatt bármilyen kezelés csak abban az esetben mérlegelhető, ha a mögötte álló okokat tisztáztuk. A tapasztalat szerint a sikertelen kezelések leggyakoribb oka éppen az, hogy nem az állapotnak megfelelő kezelést választják.
A módszer eredményessége több külföldi szakembert is meggyőzött, emiatt számos országban alkalmazzák, és közleményeket is megjelentettek az eredményekről, így Ausztriában, Olaszországban, Németországban, Mexikóban és az USA-ban is.

További érdekes részleteket a www. vizelettartas.eu  honlapon a blog fejezetben lehet találni.